Ez a Hont-Orbán interjú pontosan olyan, mint az ország. Kínos

Nincs kedvem írni arról, hogy Hont András interjút készített Orbán Viktor miniszterelnökkel

Semmi sem változik. Süllyedünk vissza. Reménytelenek vagyunk, reménytelen ez az ország. Interjú.
„- Ha ennyire vevő az abszurdra, az örkényi groteszkre, miért nem használja többet az írásaiban?
- Én abból gazdálkodom, amit látok, tapasztalok. Itt élek a VIII. kerületben. A nagy fiam itt, az Orczy úton kezdte az iskolát. Szíven üt, hogy milyen körülmények között élnek családok. És hogy mennyire erős a szegénység méltósága, mennyire törekszenek rá a legszegényebbek is, hogy kifele mutassanak valamit. Az egyszobás lakásból érkező, nagyon sok testvérrel rendelkező gyerekek például elsősként nem teát vittek az iskolába, hanem bontatlan üdítőt. Ez már a reménytelen szegénységnek az a foka, amikor nem érdemes spórolni, de a méltóságra még lehet adni. Hogy ők igenis meg tudják venni az üdítőt a boltban. A rezsit úgysem tudnák kifizetni, ami pénzük van, azt lehetetlen beosztani. Teljesen mindegy tehát, hogy mikor áll elő az az állapot, hogy nincs.
- A szociálpolitikai intézkedéseket hiányolja?
- Először valódi szándékra volna szükség. Igazi kapcsolatot kellene kiépíteni ezekkel az emberekkel. Nézze, abban az iskolában, ahol a fiam kezdett, nagyon sok volt a roma gyerek. A tanárok jó szándékúak voltak, mindent megpróbáltak, de nagyon sok helyzetet egészen egyszerűen nem tudtak kezelni. Nem a jóindulat hiányzott. A generációk óta átörökített szegénységet, a nincstelenségből fakadó destruktív viselkedési mintákat nem lehet pár év alatt felszámolni. És még sok pénzzel sem lehetne gyorsan megtanítani a tervezést, beosztást. (...)
- A munkaalapú társadalmat vizionáló politika mintha nem ezzel érvelne.
- A mostani politika gyakorlatilag analfabetizmusba taszítja az az országot. Jellemző, hogy az emberek ma már magázódni sem tudnak, csak tegeződni, esetleg a piaci tetszikezést ismerik. Már falun is rátartiságnak, gőgnek fogják fel a magázódást, holott a tegeződés bensőséges viszonyt feltételez, amilyenben javarészt nincsenek egymással. A magázódás sokkal kifejezőbb és elegánsabb, a magyar nyelv ebben is nagyon gazdag. Ezt a silányodást is az újbarbársághoz sorolom. Ahogy azt is, hogy ma már szinte csak keresztnevek léteznek.”